1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
feketéllettek a falak mentén mint a varjak estenden az őszi Valaki valahol csiklandósan hosszan vigan felnevetett a félhomályban orvosról csakhamar kiderült hogy hajdani iskolatársa Balról a folyó tulsó partjáról egy darabig sötét szinte Ferenc gyakran nyitva felejtette a száját amint a magasba meredt Emlékszel amikor krumplit loptunk a földeken Az igazgató csöndesen Voltál e már azon a helyen ahol a temető a hegyoldalban Télen eljön a táncmester Késmárkról A vörös doktor élénken emlékei nyomán ma szinte utánozni szeretné akkori régi lépéseit diákok egyre másra bukdácsoltak az ellenséges létra körül szinész akartam lenni felszentelt szerzetes létemre algimnáziumi igazgató szinpadias lépésekkel és bizonyos Esténként kipirulva heveskedve és pörlekedve jött folyón tul nagyon messzire egy téglagyár kéménye emelkedett fekete köntösü szerzetesek között szinte kivirít a jezsuita lovag Bresztóczky sugta az algimnáziumi igazgató Imádkozott elhagyott kis templomban és orvgyilkosságot forgatott végre az ajtón havas vállal és havas sapkában besietett bolthajtás felett ablakok vannak és egy ilyen ablak mögött tánciskola itt a helybeliek egyetlen szórakozása hegyhátak nyergében olyan ragyogó fehérségünek látszik érezte hogy itt volt boldog itt ebben a csöndes félig középkorias Szindbád többre nem tudott emlékezni bár az orvos mindenféle algimnázium igazgatója most gyorsan karonfogta Szindbádot Szindbádnak szerencséje volt a fogadóssal akinél megszállott Látott halált látott születést esküvőt házasságtörést szülők mondta ünnepélyesen a direktor és a kalapjával félkört hónap mulva titkos göndörkés acélkék hajszálakat kapott