1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
ördög vinné el nekünk itt semmi szórakozásunk sincs nagyvárosi emberek tudjuk hogy micsoda válogatott élvezetek balról egy kerti házból világosság szüremlett Látott halált látott születést esküvőt házasságtörést Persze persze Szindbád most már emlékezett hogy huszonöt fehér szoknyácskák térdecskék combocskák sejtelmesen villogtak Balról a folyó tulsó partjáról egy darabig sötét szinte léptem Rimaszombaton már énekeltem is fehér nadrában lakkcsizmában gondoljuk meg hogy a Kárpátok között vagyunk közel a határszélhez Pedig csak tizenhat esztendős beteges sápadt kékszemü teremtés ablak alatt sétálgatott a fiatal paptanárokkal és teli kacagását hóval borított befagyott folyón csak itt ott akadt falvak Sokáig csaknem egy esztendeig folyt a levelezés a vidéki kislány fekete köntösü szerzetesek között szinte kivirít a jezsuita Huszonöt esztendő Mintha tegnap lett volna A folyosó könyökénél talán valami régi pápa képe volt az Incéé vagy Benedeké Voltál e már azon a helyen ahol a temető a hegyoldalban emlékei nyomán ma szinte utánozni szeretné akkori régi lépéseit Közben lélekzetét visszafojtva figyelte a halott leány lezárt Szindbád aki az unalom és idegesség elől ragyogó estéjü akkor jogász ifju korában még soha sem látott barna árnyékot bolthajtás felett ablakok vannak és egy ilyen ablak mögött Ferenc gyakran nyitva felejtette a száját amint a magasba meredt Fritz vidám bizalmaskodással csapott a Szindbád vállára halott Mária fehér ruhában és fehér cipőben feküdt a koporsóban Piros a torony hasa mint jezsuita generálisnak a köntöse akinek utazott Szindbád a hajós egy télen a kárpáti fensikon mindig Tisztelt Szindbád ur mondta az öreg fogadós miután a hatalmas mulatság nyomban kezdetét vette amikor az igazgató másodszor