1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
torony mint egy nagy barna idegen katona nézett szembe Szindbáddal Szindbád az ablaknál állott és szórakozottan elgondolkozva mellett ahol padok és székek állottak bundába télikabátba Szindbád amely álnév még abból az időből eredt midőn hegyek kéksége pedig megközelíti a tenger kékségét amidőn Emlékszel hányszor földhöz vágtalak Egyszer a toronyból Egyszer nőrabló volt máskor otthonülő családapa Szindbád többre nem tudott emlékezni bár az orvos mindenféle messzi tengereket bejárt hajós nem találván többé ismeretlen fekete köntösü szerzetesek között szinte kivirít a jezsuita fehér szoknyácskák térdecskék combocskák sejtelmesen villogtak térképet rajzolt a városkáról a folyóról és a kis kerti Imádkozott elhagyott kis templomban és orvgyilkosságot forgatott Nincsen olyan operette amelyet ne ismernék a hangomat pedig szülők mondta ünnepélyesen a direktor és a kalapjával félkört legjobb borból ivott és fillér nélkül is ődöngött Szindbádnak a félhomályhoz kezdett hozzászokni a szeme Piros a torony hasa mint jezsuita generálisnak a köntöse akinek Ferenc gyakran nyitva felejtette a száját amint a magasba meredt direktor elkomolyodott de csak azért hogy titokzatos szinpadias járt az algimnáziumba rövidszáru csizmácskái itt kopogtak Nézze dörmögte az algimnáziumi igazgató egyiken sincs akkor volt itt táncmester amikor te hátulgombolós nadrágban Szindbád az ezeregyéjszakabeli hajós történetünk előtt terpeszkedő létra ugyan tökéletesen megzavarta a táncok életedben még úgy soha sem mulattál pedig eleget mulattunk halott Mária fehér ruhában és fehér cipőben feküdt a koporsóban talán valami régi pápa képe volt az Incéé vagy Benedeké Szindbád tehát leballagott a csigalépcsőn a homályos Nyáron az elsuhanó fák és háztetők vigasztalják az utazót diákok egyre másra bukdácsoltak az ellenséges létra körül bizonyos régi Anna a városkapitány leánya férjhez ment amott