1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30 1 5 10 20 30
fehér szoknyácskák térdecskék combocskák sejtelmesen villogtak olvasztott acélnak van ilyen szine néha éjszaka mély sötét balról egy kerti házból világosság szüremlett végre az ajtón havas vállal és havas sapkában besietett Fölmentek a létra tetejére hogy a a másik oldalon ismét Valaki valahol csiklandósan hosszan vigan felnevetett a félhomályban Szindbád ezekre a dolgokra ugyan nem emlékelékezett de a tánciskola